A NOE-FON munkatársai minden hétköznap 8 órától 16 óráig állnak bárki rendelkezésére.
16 óra után hangposta fogadja az Önök hívásait.

Külföldi letelepedés

Manapság sokan vannak, akik úgy gondolják, elhagyják szülőföldjüket a külföldön való jobb boldogulás reményében. Komoly ambíció, kitartás kell, ahhoz, hogy valaki (esetleg egy egész család) megtalálja a számításait „odakint”, de feltétlenül szükséges az is, hogy a kiutazás előtt részletesen tájékozódjanak a lehetőségekről, jogszabályokról és az elintézendő feladatokról. Érdemes tanulmányozni a Magyar Államkincstár tájékoztatóját az EGT-tagállamokban elérhető családi támogatásokról: elérhető itt.


Az a személy, aki három hónapon túl külföldön (nem EU-tagállamban) tartózkodik (pl.: munkája, külszolgálat vagy tanulmányai miatt) és a Magyar Köztársaság területén bejelentett lakóhelye (tartózkodási helye) van, a külföldi tartózkodását köteles bejelenteni. Ezt Lakcímjelentő-lap kitöltésével teheti meg, ahol a kitöltés indokaként az „ideiglenes külföldi tartózkodás” rovatot kell megjelölni. A Magyarországra történő végleges visszatérés esetén pedig a külföldi tartózkodás megszűnését szintén Lakcímjelentő-lapon kell bejelenteni (ez esetben a kitöltés indokaként a „visszatérés ideiglenes külföldön tartózkodásból” rovatot kell megjelölni).
A külföldön történő letelepedési szándékot szintén a Lakcímjelentő-lap kitöltésével kell bejelenteni. A bejelentés a lakóhely szerint illetékes jegyzőnél, vagy, ha az ügyfél a bejelentés idején már külföldön tartózkodik, az illetékes magyar külképviseleti szervnél (konzulátuson) tehető meg.
A bejelentéssel egyidejűleg az ügyfélnek nyilatkoznia kell arról, hogy kéri-e a nyilvántartásban lévő adatainak a törlését, vagy külföldön élő magyar állampolgárként továbbra is szerepelni akar a nyilvántartásban; valamint le kell adnia a személyazonosító igazolványát és a személyi azonosítóról és lakcímről szóló hatósági igazolványát is. Amennyiben nem tudja az igazolványait leadni, nyilatkoznia kell annak okáról is. (1992. évi LXVI. törvény 26. § (2) bekezdés, 146/1993. (X. 26.) Korm. rendelet 3. §)
A magyar állampolgárok és családtagjaik letelepedési jogot élveznek az Európai Unió bármely tagállamában, valamint Izland, Liechtenstein és Norvégia területén. A vízumkötelezett harmadik országból származó családtag, a letelepedési jogra jogosult magyar állampolgárral való letelepedési célú beutazása is vízumköteles lehet. Ezt az országok nemzeti szabályozása eltérően rendezi, ezért érdemes az adott ország magyarországi külképviseletét megkeresni e tárgyban.
A letelepedés szabadsága azonban nem korlátlan: csak a jogcímtől függő feltételek teljesítése esetén történik meg a tartózkodási engedély kiállítása. Az engedély érvényessége főszabályként öt év, de az a tartózkodás jogcímétől függően eltérő is lehet. Külön irányelvek szólnak a munkavállalók, a diákok, a nyugdíjasok, az önálló vállalkozók, az önálló vagyonnal rendelkezők, illetve családtagjaik tartózkodási jogáról. Valamennyi jogszabály a tartózkodási jog feltételéül szabja, hogy a letelepedni kívánó (a fogadó országban) teljes körű egészségbiztosítással, továbbá elegendő anyagi fedezettel rendelkezzen ahhoz, hogy tartózkodási ideje alatt ne szoruljon a fogadó tagállam szociális támogatási rendszerének szolgáltatásaira, hogy lakhatása és megélhetése biztosított legyen. Ahogy a beutazás is, úgy a tartózkodási jog is korlátozható a közrend, közbiztonság, és a közegészség védelme érdekében.
A diákokra, nyugdíjasokra, önálló vállalkozókra, önálló vagyonnal rendelkezőkre, valamint ezek családtagjaira vonatkozó irányelvek változatlan tartalommal érvényesülnek magyar állampolgárok esetében, azonban a munkavállalóként való letelepedésre országonként speciális szabályok vonatkoznak.